Már az első órám Urbán Tanár Úrral más volt mint a többi megszokott első óra. Az ember azt várná, hogy egy ilyen alkalomkor, a tanár elmondja mit vár el a dikákoktól, milyen témákat fogunk venni, milyen füzetre, könyvre lesz szükség, hogy miért kapunk majd egyest és miért ötöst. Azonban a Tanár Úrnál ez teljesen máshogy nézett ki. Kiosztott egy lapot, és feltett néhány személyes kérdést, többek között, miért jelentkeztem a Berzsenyibe, miért szeretem a matekot, és, hogy milyen terveim vannak a suli után. Ez számomra akkor, és még most is visszagondolva, hatalmas élményt jelentett, és meg merem kockáztatni, hogy középiskolás éveim során az egyik legmeghatározóbbat. Gyakorlatilag, minden diák külön-külön érdekelte, független attól, hogy milyen tudása volt akkor a matematikában.
Emlékszem, a tizedik évfolyamtól kezdve ( a specmat hatosztályos ) lehetett a dolgozatoknál füzetet használni. Ez jól jellemzi a Tanár Úr matematika oktatásának filozófiáját, hogy nem az a cél a matekban, hogy bemagolj száz darab tételt vagy képletet, hanem, hogy tudd, hogy egyes tételek, képletek léteznek és pontosan mire jók, és hogy meg tudd őket keresni, a későbbi alkalmazás érdekében. Természetesen a füzethasználatnak is van ára, a dolgozatok nagy része nehéz volt, így még füzethasznállattal is alig értük el a 3-as osztályátlagot dolgozatonként. Igazából Urbán Tanár Úr nem azt tanította meg hogy mennyi kétszer-kettő, hanem azt, hogy milyen logikai lépéseket kell alkalmaznunk ahhoz, hogy megtudjuk valójában mennyi kétszer-kettő, tehát igazság szerint a probléma megoldásának módszerén volt nála a hangsúly.
Még mindig van olyan dolog, amit az óráján vettünk és még csak mostanában, pár évvel később jövök rá, hogy “jé, ezt már tanultam, valami ilyesmit vettünk az órán, na keressük csak ki a füzetből…”. Egyszóval, rengeteg mindent átadott, aminek a szépségét és értelmét az ember csak sokkal később veszi észre, egy probléma megoldása során, de akkor, az a tudás nagyon hasznos lesz.
Minden óráját egyformán élveztem, véleményem szerint ő is élvezte, hogy minket taníthatott. Lehet, hogy a Berzsenyi előtt is szerettem a matematikát, de Urbán Tanár Úr segítségével ez a kapcsolatom a tárggyal még jobban megerősödött. Neki köszönhetően lettem az aki ma vagyok, az élet szinte minden terén, nem csak a matematikában. Az ő általa képviselt hozzáállás volt az, ami nekem jelezte, mi a “helyes út”, hogyan viselkedjek az életben más emberekkel.
Úgy gondolom, mérhetetlenül nagy szerencsében volt részem ez
alatt az öt év alatt, életem végéig fogok emlékezni életem
ezen szakaszára, a Tanár Úrra.